Hanganyagok
Diakónia
Kiadványok
Állandó alkalmaink
Diakónia
Kálvin szerint egy gyülekezetet meghatároz a diakónia fejlettsége.
Diakónia........
De mit is jelent ez a dallamos szó? Sokszor nem is vagyunk ennek tudatában. Leginkább a szeretet szolgálat közelíti meg a jelentését. Szolgálat. Jézus szolgált. Mindannyiunkat szolgált, kivétel nélkül. A szolgálat mindig adás, ha szolgálunk, mindig adunk valamit, időt, energiát, figyelmet, anyagi javakat, de mint tudjuk, a legnagyobb szolgálat, ha valaki az életét ajánlja fel áldozatként az Úr Jézusnak és ebben teljesedik ki szeretete, mely nagyon sok fajta feladat lehet egy gyülekezet életén belül.

Az Erdőkertesi Református Gyülekezet szeretné megújítani a szeretetszolgálatát, ezért a diakóniában résztvevő testvérek folyamatosan várják azoknak a gyülekezeti tagoknak a jelentkezését, akik elhívást éreznek a következő feladatok ellátására:

Beteglátogatás, betegápolás, gyermekfelügyelet, családlátogatás a gyülekezetünkhöz kötődő családoknál, idősgondozás a gyülekezeten belül, eseti vagy rendszeres ház körüli kerti munka, bevásárlás, takarítás, hivatali ügyintézés, gépkocsi szolgálat saját gépkocsival (Istentiszteletre, Bibliaórára, egyéb gyülekezeti alkalomra való eljutásban segítségnyújtás), gyülekezeti vendégfogadásnál, táborokhoz sütemény, szendvics és egyéb ételek készítése, karácsonyi csomagok összeállítása és kézbesítése (időseknek, nagycsaládosoknak, rászorulóknak), fogadó szolgálat a vasárnap délelőtti Istentisztelet előtt, imaszolgálat a gyülekezeti imaközösségben (vasárnap 10.30 órakor, kisterem), templom takarítása, az eszközök, berendezések karbantartása, javítása, templomudvar rendezése, parkosítás... vagy egyéb módon.

A testvérek jelentkezését Ujlaki József (30/700-4374) és Borbély Sándor (30/638-4744) presbiterek várják, továbbá Borbély Sándorné Margitka (30/638-4722) és Ujlaki Edit: (70/527-0224, e-mail: ujlaki.edit@freemail.hu)


MIT MOND A SZENTÍRÁS AZ IDŐSEKRŐL

A helyén mondott szó vagy ige olyan, mint „aranyalma ezüst tányéron.” A legnagyobb ajándék, amit az idős embereknek adhatunk, nem kerül semmibe, mégis akinek szól megfizethetetlen. Hajlamosak vagyunk természetesnek venni azt, ha valami a dolgok rendes menete szerint zajlik, és nem gondolunk arra, hogy az idős ember is vágyik egy-egy dicséretre, elismerő szóra vagy csak egy simogatásra, ölelésre. Azokban a nagy családokban, ahol több generáció él együtt szinte természetes, hogy a gyermekeket majdnem mindennap megdicsérik valamiért, de a nagyszülőt? Pedig az idős ember is szereti, ha pozitív visszajelzést kap, esetleg odafigyelést, szeretetet. Gondoljuk végig az elmúlt napokban, mennyi időt szántunk idős családtagjainkra és gyülekezetünkbe járó testvéreinkre és mennyit a gyermekekre, ifjúságra? Tudtunk úgy megállni, hogy valóban csak rájuk figyelve meghallgassuk őket és az esetleges problémáikat, vagy csak egy oda vetett ”most nem érek rá, majd később” volt a válaszunk. Az idősek és mozgáskorlátozottak felé való szolgálatra először 1993.-ban hívott el az Úr Jézus, de én még akkor nem tudtam hittel erre az útra lépni. 1994.-ben baleset következtében átmenetileg lebénultam és két évet Isten olvasztó kohójában töltöttem, hogy hitelesen tudjam közvetíteni Isten igéjét a mozgáskorlátozottak és az idős elesett emberek felé. Hálás vagyok Istennek, hogy olyan területre küldött dolgozni, ahol az emberek mentális állapotával foglalkozhatom, és közben beszélhetek az egyetlen orvosról, az Úr Jézusról. Szeretetház! Ez olyan szépen és keresztyénien hangzik - Öregotthon, Idősek otthona! Ez már egy kicsit fenyegetőbb, mert eszünkbe jutatja azt, hogy még mi is leszünk öregek. Aztán még van egy iszonyatos szó: Elfekvő! Ez ugyan nem hivatalos név, de azért sokan használják. Talán azért, mert olyan drasztikusan kifejezi a lényeget: már csak arra vagy jó, hogy aztán elfeküdj egy ágyban, hogy aztán véglegesen elfeküdj a koporsóban. Nevezhetjük, ahogy akarjuk, ha valaki hitetlen szívvel lépi át egy ilyen intézmény küszöbét – akár csak látogatóként – az talán azt a sort idézhetné, ami – Dante szerint – a pokol kapujára van kiírva: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” Mert innen már legtöbbször a temető felé vezet az út. A nyögés, a fájdalom, a sírás mindenütt ugyanaz akár szeretetház, akár Idősek otthona. De az Atya szereti teremtményeit, és elküldi Fiát, hogy időről időre tegyen egy titkos látogatást. És az engedelmes Fiú belép az Öregotthon szobáinak ajtaján, hogy kopogtasson a rendszertelenül verdeső szíveken. Ad egy kegyelmi ajtót, amin egy rövid ideig beléphet az, aki akar. És vannak, akik belépnek. De hogyan is kerül egy ilyen intézménybe az idős ember. Általában a magány, a hozzátartozók elvesztése, önellátás képtelensége miatt. Sokszor azt mondja a hozzátartozó, csak megmutatja az idősek otthonát, a papának, aztán azon veszi észre magát szegény kis öreg már el is ment a fia-lánya és ő ott maradt egy idegen környezetben. Vagy növekszik a gyermek, kell a nagyszülő szobája, majd a háza. A legmegdöbbentőbb esetben a nagyszülők házára vettek fel hitelt a gyermekek, csődbe ment a vállalkozás a bank elvitte a nagyszülők házát. Ezek az emberek bekerülnek az intézménybe teljesen reményvesztetten, kifosztva, fásultan és megkeseredve, sokszor haraggal a szívükben. Minden esetben először a Szentlélek vezetését kérem, hogyan beszéljek velük, hogyan tegyek bizonyságot az Úr Jézusról. Elsődleges cél szeretettel körbevonni a bizalom megnyerése, majd a hallgatás és odafigyelés. Hiszen meg kell ismernem életüket, kapcsolataikat, örömeiket és bánataikat. Aztán jönnek a kérdések miért engedte ezt meg Isten, hogyan tovább, be tudok-e illeszkedni egy lakóközösségbe? Ezekre a kérdésekre együtt keressük a válaszokat imádkozó szívvel. A szolgálatom a maghintés, amit rám bízott Isten, az hogy elmondjam ezeknek az idős embereknek az Úr Jézus értük is meghalt a kereszten, hogy ők élhessenek. Nagyon sok haldokló az utolsó pillanatban fogadja be az Úr Jézust a szívébe, ez a kegyelem ajtaja. Az Otthonban hetente egyszer Biblia-kör (8-10 fő), havonta egyszer Református és Római Katolikus Istentisztelet van.

Mit mond a Szentírás az idősekről.
Az emberi tapasztalás azt mutatja, hogy mindenki meg szeretne öregedni, hosszú földi élet után vágyik. Mégis, amint múlnak az évek, egyre inkább gyarapodnak azok a tapasztalatok, hogy felhőtlen időskort csak igen kevesen élnek meg. A tízparancsolat negyedik része világosan megfogalmazza, tisztelni kell az időseket. Hallgatni kell rájuk, engedelmeskedni nekik, irántuk megértést tanúsítani, ha bajban vannak vigasztalni és támogatni kell őket. (II.Móz.21.18.20; Péld.22.22; Rut.4.15) Az Ószövetségi iratok szerint a hagyományok őrzői az idős emberek, akik az utánuk következő generációk számára mind a vallási, mind a profán ismereteket közvetítik. A bibliai értelemben vett bölcsesség azonban több mint csak tudás, hiszen az ismereteken kívül feltételezi az idős ember személyes élettapasztalatait is.(Jób.12.12; Ez.7.26) A Szentírás nem hallgatja el ennek az életszakasznak a nehézségeit sem: elhagyatottság, betegség, és végül a halál. Időssé válni nem csak ajándék, kegyelem, hanem megpróbáltatások sorozatát is jelenti. A prédikátor könyve költői erővel tárja elénk az időskorral járó testi és mentális gyengeségeket.(Préd.12.1-4.) A szemek elgyengülnek (1.Sám.3.2.4.15), gyötör a köszvény (1.Kir.15.23), a szellemi erők lankadnak „Most nyolcvan esztendős vagyok. Megtudom –e még különböztetni mi a jó és mi a rossz? Ízlik-e még szolgádnak, amit eszik vagy iszik?” (2.Sám.19.36). Öregedni, búcsút venni, szembenézni a halállal. Hogy ez az út félelmet keltő, az természetes (gondoljunk csak Jézus halál félelmére). A halál a Szentírásból táplálkozó ember számára azonban egy életen át kibontakozó folyamat és nem egy abszolút határpont egy végső állomás. A testi halál felé vezető út kitartó társa a magány, talán a legsúlyosabb teher, amit a beteg, idős embernek el kell viselnie: „Barátaimat távol tartod tőlem, szemükben elrettentővé tettél.” (Zsolt.88.9) De talán, a magánynál és a kapcsolatok leépülésénél is nehezebb elviselni a gyötrő gondolatokat: Hol marad Isten a nehéz végső órákban. (Mt.27.46.; Zsolt.21.2) Erős hit, nem lankadó szeretet, bizalom és türelem, remény és odaadás - a halál felé menetelő, magányában magukat elhagyatottnak érző beteg, idős embereknek ezek az erények oldhatják föl, sőt tehetik termékennyé a földi élet végső szakaszát.

Az idős embernek van-e még értelme az életének? Képes-e még munkálkodni? A Szentírás ezekre a kérdésekre is egyértelmű választ ad: (Zsolt.92.14-16) A termékeny élet előfeltétele, hogy az idősödő ember elfogadja egész életét, múltját és jövőjét. Tudjon igent mondani az öregségre, a megtapasztalt régi örömökre és gondokra, testi-lelki nehézségeire és a halál felé vezető betegségére is. Ezért a pozitív gondolkodásért meg kell küzdenie. Ha Isten félő ember, akkor imádságban oldja fel saját-bánatát, s hálát ad Istennek a még mindig kapott- talán csekélynek tűnő jóért. (Zsolt.73.21-28.)

Az időskor termékenységének gyümölcse az oldott, bizakodó, megnyugvás a halállal való megbékélt szembenézés (1.Krón.29.28; Jób.42.47). A megfáradt hátrahagyhat, már minden földi terhet gondoljunk Pál apostol bizakodó kijelentésére:”Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.”(Fil.1.21) Ilyen oldott felszabadult módon, azonban csak az lesz képes a halállal szembe nézni, aki hosszú tanulási folyamat során megtanulta, hogy elfogadja egész életét. Földi életének szellemi-lelki termékenysége – ha olykor kudarcokon keresztül is vezet az út – teljessé válik. Aki az öregséget és a halált tudatosan fogadja el, az az élet teljessége felé fordul.

A bölcs és szeretetben kialakított időskor képessé lesz arra is, hogy enyhítse az ősi idők óta feszítő erőként működő generációs ellentéteket. Hogy ne legyen törés az idősek és a fiatalabb korosztály között, azt a Szentírás az idősek bölcsességére bízza. A bölcs idős tovább adhatja szeretetét, tapasztalatát, türelmét a fiataloknak. (Zsolt. 71.14-18) Az időskori magány, törődöttség ősi emberi tapasztalás. Van azonban a már „semmire sem használható” a termelő munkában részt venni nem tudó időseknek egy Isten ajándékozta, segítséget, vigaszt nyújtani képes adománya: az imádság. Az ima kommunikáció, kapcsolat keresés, kapcsolattartás Istennel. Az idősödő ember számára az Istennel való „beszélgetés” nemcsak megnyugvást, békét és örömet biztosít, hanem – ez igen fontos – kiengesztelődést, megbékélést saját, olykor nagyon is nehéz sorsával, kitárulkozást, a szeretet-kapcsolat elmélyítését környezete és Isten felé. A lélek szemével képes „túlnézni” életen, s halálon, előkészíti a személyes találkozást azzal, aki az élőknek, az életnek is Istene.(1.Sám.27.8)

Az Istennel imáiban kommunikáló idős fiatal marad, mert hitében tudja, hogy van jövője. Aki az örökkévaló felé tekint, az x évében is fiatal marad és csendben, gondjaival, fájdalmaival megbékélve várja, hogy eljusson abba a világba, ahol „Isten letöröl a szemünkről minden könnyet. Halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom.”(Jel.21.4) Ez a Szentírás üzenete az idősek felé, akik az örök élet felé igyekeznek. ( A Szentírás és Szennay András jegyzete alapján)

A gyülekezetünk felelőssége az idősek felé:
Szükség van a rendszeres tanításra arról, hogy miként viszonyuljunk, milyen szolgálatunk és felelősségünk van a gyülekezethez tartozó és a családunkban, környezetünkben élő idős emberek felé. Valamint tanítani kell a fiataloknak az idősek tiszteletét. Hiszen az idősek tekintélyének tiszteletben tartása volt az alapja a családi, sőt a kiterjedtebb közösségi életnek. Az igaz és becsületes idős embert Isten szereti és megáldja. Az ilyeneket tisztelni kell és megbecsülni. Az idős testvérek tisztelete és támogatása, a tanulásra is alkalmat ad a fiataloknak. Az idős ember nem csak ismereteket birtokol, hanem személyes élettapasztalatokat is. Ebből következik, hogy a hagyományok őrzői az idős emberek, akik az utánuk következő generációk számára mind a vallási, mind a profán ismereteket közvetítik. De jó, ha egyensúly van a fiatalabb korosztály és az idősebb korosztály felé való tanításban, szolgálatban.

Fontos szerepet tölt be a gyülekezet közössége, amikor a tanítás mellett a gyakorlatban is megvalósítja az igét. A szeretetszolgálat, legyen az favágás, bevásárlás, takarítás, rendszeres vagy alkalmi pénzsegély, illetve egy tartalmas beszélgetés, lelki gondozás, együtt imádkozás, illetve csak hallgatás mindig odaszánást kíván. Mindezt a gyülekezet tagjai tehetik érzékenységük szerint egyénileg, de minél nagyobb a gyülekezet annál nagyobb szükség van valamiféle irányításra, szervezettségre. Ennek két oka is van: 1.) Ne szenvedjen senki hiányt az idősek vagy rászorulók közül, esetleges figyelmetlenségből sem. 2.) Ne legyenek átfedések és dupla adakozás egy irányba. A gyülekezeten belüli idős testvérek segítése az első számú, hiszen ha testvéreinket nem szeretjük, és nem vagyunk a támaszuk, hogyan tudnánk azokat az időseket segíteni, akik nem Krisztus testének tagjai. (Gal.6.10)

Jó, ha a gyülekezetünk nyitott, nem csak az ajtaja van nyitva és befogadó, hanem nyitott kifelé, a kívülálló és talán egyáltalán nem érdeklődők felé is. Jól lehet kapcsolatokat kiépíteni és a fizikai szükségek kielégítése mellett továbbadni az evangélium üzenetét az idős embereknek. De a segítségnyújtás ne cél legyen, hanem eszköz az evangélium továbbadására.

A gyülekezetben nem lehet mindenkinek feladata az időseknek a segítése, lelki gondozása. Vannak, akik külön ajándékkal rendelkeznek, és Isten különösen tudja őket használni. Ha valaki ilyen módon engedelmes és teszi, amit Isten rábízott, azt a testvért, testvéreket a gyülekezet támogatása erősítheti: imádságaival, bátorítással, szükség esetén anyagi támogatásával.

Gyülekezetünkben lévő szolgálatok az idősek felé:
Diakónia (segítségnyújtás, lelki gondozás), havonta egy Biblia óra. (Szükséges a jobb működőképesség érdekében a diakónia átszervezése.)
Felhívni a testvérek figyelmét, hogy a szeretet szolgálati perselyből támogatja gyülekezetünk az arra rászoruló tagjait, köztük az időseket is.

Ujlaki Edit


Idősek imája:
Te adj erőt, hogy lépni tudjak, Ha megbántanak, ne zokogjak,
Te add meg, hogy eltűrjenek, Hogy hibáimmal szeressenek.
Te erőltesd meg erőtlenségem, Hogy másként vigyem a keresztem.
Te légy árvaságom erős támasza, Tudom, hogy te vagy a gyengék gyámola.
Te őrizd meg gyengülő eszem, Hogy életem nagy teher ne legyen.
Te adj azoknak szeretetet, Akiknek én adtam életet.
Legyen szívükben jóság, irgalom, Öregségemet értő szánalom.
Áldd, őrizd őket édes Jézusom, Hogy találkozhassunk Nálad egykoron.
Vezess, erősíts, oltalmazz, A végső órámon irgalmazz!